Az álmok mindig is részei voltak az életünknek. Mindig megpróbáltuk őket értelmezni, szavakba, képekbe, formába önteni. Vagy egyszerűen csak megfogni. A könyvek is sokszor törekednek erre. A Könyvfesztiválon szereztem be Kij Johnson: Vellitt Boe álom-utazásai című regényét, ami elkalauzol bennünket egy kalandokkal teli világba. Ha érdekel, tarts velem.
Első benyomás:
A szemünkkel érzékeljük a
külvilág 90%-át. Nos ez a szem nálam szinte rátapadt a borítóra. Gyönyörűen
kivitelezett, a regény hangulatához és történetéhez tökéletesen passzoló
grafika. (Bizonyos Victo Ngai készítette.)
A könyv bemutatása:
A Fumaxos kicsike a potom 150
oldalával nem tartozik a vaskos könyvek közé. Különlegessége, egyebek mellett,
maga a főszereplő. Nem holmi tizenéves csitri, vagy épp aranykorú úriember.
Vellitt Boe bizony idősödő tanárnő. A regény végig vezet bennünket
múltjának szerelmein és utazásain. Mindezt a jelenre reflektálva. Küldetése során
bejárja a valós alapokra épített képzelet birodalmát. Ki ne akarna vele
kalandozni?
Vélemény:
Meg kell hagyni a Fekete Tom balladájához
képest teljesen más hangulatot hozott. Pedig mindkettő ”Lovecraft”. Stílusa is
inkább útikönyv, mint sem horror.
Annyit elárulhatok, ezesetben
teljesen jogosnak érzem a Word Fantasy díjat. A tájak változatosak és szépek,
az utazás hol izgalmas, hol merengő. Nem ártott volna, ha egy térképet is
nyomtatnak a könyvbe, hisz a hozzánk vágott ismeretlen helységnevek jócskán
megkavarják az embert.
A főhős szimpatikus személy,
hatalmas jellemfejlődésre nem lehet viszont számítani tőle. A mellékszereplők
főként a letűnt fiatalságának darabjai, így igazából egy egyszereplős regényre
hajaz. Vellitt döntései és cselekedetei néha meglepik az embert. De hát nem
lehet mindig egyetérteni egy karakterrel.
Összességében egy kellemes kis
regény. Durvább részei ellenére nyugodt hangulatot képes teremteni. Csodaszép
világába pedig én is szívesen ellátogatnék, de csak átutazás szintjén. Hogy
miért? A könyvből kiderül!
Kiknek ajánlom:
A gyerekeken kívül minden korosztálynak
bátran a kezébe nyomnám. Lehet, hogy az érettebb korú olvasó közelebb érzi
magához a történetet, de a fiatalság sem fog csalódni, ha felüti. Nem mondanám,
hogy kifejezett nőregény lenne. Nem kell hozzá nagy bátorság, de néhány részlet
véresebb, így ennek tudatában vágjon neki mindenki.
Kedvenc részlet:
„Mindez nem változtatott azon,
hogy az út nehéz volt és kockázatos. Perinth hegyei mindig veszélyesnek
számítottak, különösen nyáron, még azok számára is, akiket nem üldöztek az
istenek. Az octaveri éjszakák meglehetősen hidegek, és reggel a talpa fekete
sziluetteket hagyott a sziklán, ahogy léptei megolvasztották a deret.”
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése