Magyar író, két M-mel a nevében, fantáziával és nyomozással átszőtt történeteiről híres és átható kék szeme van. Na ki találta ki? Pontosan! Mason Murray. És most a színpadon második könyve, a Lélekcsapda.
M. M. egy régebbi munkásságáráról van szó, amely potom 300 oldalban elénk tárja mindenét. Hogy mi ez a minden? Kormány titkos kísérlete, FBI ügynökök, transzcendens síkok, filozófiai fejtegetések. Sok fejezet kezdődik adott szereplő nevével, ezzel is ráirányítva figyelmünket a személy helyzetére és cselekvésére. De milyen a maga a történet?
Vélemény:Lényegesen több hibát véltem felfedezni, mint a Visszatérő Végzetben. Szóismétlések, elírások kisebb gyülekezete várt, s pár helyen még a logikai bukfenctől sem riadt vissza a könyv. Egyszer például nagyon érvel XY valami mellett, majd konklúzióként a teljes ellentétét vonja le. Máskor pedig túlmagyarázza a világok közötti állapot testetlenségét. pl.: megrázta volna a fejét, ha lett volna; megvonta volna a vállát, de nem rendelkezett ilyennel. Szemöldökmorcolva mondanék ejnye-bejnyét az írónak, hogy „legközelebb tessék jobban odafigyelni”. (Bár ez egy elég komikus jelenet lenne, figyelembevéve a méretbeli és korbeli különbséget.) Feleslegesen. Már megtette. A legújabb könyve, ami már a második borítójával került a polcokra, feledteti az emberrel, hogy Mason valaha is hibázott.
De nem akarom én teljesen lehordani ezt a regény. Nem ám. Ugyanis maga a téma, amit feldolgoz, kifejezetten érdekes. Mi határoz meg minket? Lehetne ez a kulcsmondat, hisz a történet gerincét két lélekcserélt ember adja. És tényleg. Mik vagyunk mi? A testünk, amit mindenki láthat és amit manapság úgy alakítgathatunk, mint a gyurmát? Vagy a lelkünk, ami a kiválasztott kevesek előtt nyílik csak meg? Esetleg az elménk, ami a gondolataink kusza labirintusának az otthona? Én a lélekre fogadnék. De elfogadok ellenvéleményt is. Kinek, hogy.
Összességében igen jó élményt nyújtott nekem és már alig várom, hogy még egy M.M. könyvet kézbe vehessek.
Kiknek ajánlom:
Minimális 18+ tartalma van. Nemtől független alkotás, amely jó helyen van mind a huszonéves mind a hatvanas korosztály kezében. Aki szeret elgondolkozni a dolgokon, morfondírozni és nem veti meg a természetfelettit, az szaladjon egy antikváriumba és reménykedjen, hogy még nem kapkodták el az összes példányt.
Kedvenc részlet:
„Lebowsky nagyot sóhajtott, miután bontotta a vonalat. Az a baj, hogy már maga sem hiszi minden saját szavát. Ami nem olyan nagy csoda, hiszen ő már nem is egészen önmaga… ”
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése