Éjben fürdő szavak

Egyedül vagyunk mind a téli éjszakában, csak az alkotás világít odafönn magában

A háborúkat felnőttek robbantják ki. De mi van, ha a világvégét pont egy gyerek idézi elő?


A könyv bemutatása:
Az Elveszett próféciákat nem egy, hanem rögtön két híres-neves író tolla alkotta. Neil Gaiman, a nagy fantasy szerző és Terry Pratchett, a Korongvilági történetek szülőatyja. Két ilyen íróóriás első ránézésre garanciát jelent egy jó könyvre, de hogy tényleg az lett-e, arra később visszatérünk. Több mint háromszáz oldallal büszkélkedhet a történet, továbbá teljesen meg vagyok győződve arról, hogy az alkotók valamilyen szer behatása alatt írhatták, mert józan ember nem tud összehozni ennyi képtelenséget. A középpontban az Armageddon áll, amit az Antikrisztus életének 11. születésnapja fogja beindítani. Van itt minden, mint a búcsúban: angyal, démon, gyerek, felnőtt, boszorkány és vadásza és rengetek kalamajka.

Vélemény:
A könyvet témája ellenére sem tudtam komolyan venni. A hangvétele annyira könnyed és humoros, hogy képtelen voltam nem mosolyogni vagy épp térd csapkodva nevetni. 
A nyelvezete viszonylag egyszerű, de számos szó volt (kaballa, shambala, gavotte), amiknek muszáj voltam utána nézni, tehát szókincsbővítésnek sem volt utolsó. 
Két dolog eléggé szembeötlő: a tea és a tű. Előszőr is annyira angol volt a történet, hogy annyi tea fogyott el, mint a Temze kéthavi vízhozama. Másodszor is képbe kerültek a tűk, ami Mr. Pratchettnek valami fétise lehet, itt még csak egy boszorkányvadász fegyver volt, a Postamesterben pedig már gyűjteni való kincs. 
Összességében egy egyszer mindenképp elolvasható könyv, bár meg kell hagyni, hogy a végét nagyon elhúzták és néha kicsit túlerőltették a blődséget. 

Kiknek ajánlom:
Aki komolyhangvételű vagy épp reálisabb történetet keres, az menjen a könyvtárba a történelmi vagy épp a krimi részlegre. Aki pedig élvezi a poénözönt, a könnyedséget, a kavarodást, még nem 200 éves, de elmúlt már három, akkor azoknak irány a könyvesbolt és a net. Pénztárcákat elő!

Kedvenc részlet:
,,- Az apparátust egy élő emberről nevezték el? -  kérdezte.
-Ó, igen. Szép régi lancashire-i név. Francia-latin eredetű, ha jól tudom. Ezek után biztosan azt fogja mondani, hogy sosem hallott még Jasques Mutieurről…
-Ugyan már…
-… aki föltalálta a mütyürt, amivel elárasztott bányajáratokból ki lehet pumpálni a vizet. Vagy Peitr Bidyeau? És Cyrus T. Bizgere, Amerika leghíresebb fekete feltalálója? Thomas Edison azt mondta, hogy a kortárs tudósok közül csak Cyrus T. Bizgere és Elza Rader Pötzök munkásságát ismeri el…”

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Köszöntlek éjféli Vándor!


A gondolataim sötét birodalmába tévedtél. De ne csüggedj, elveszni nem fogsz! Amíg szeretsz alkotni és olvasni, nagy baj nem lehet.
Jöjj közelebb, hadd meséljek szép és csúf dolgokról. Dalolok neked búról, regélek számtalan tintaszagú könyvről, bevezetlek fantáziám bugyraiba és megismertetlek pár érdekes emberrel.
Ha felkészültél, csak ragadj teát, rumot vagy kávét és helyezd magad kényelembe.

Blogadatok

Nyitás dátuma: 2018.03.02.
Blog témája: irodalom, kultúra, személyes, mindenféle
Bejegyzés gyakoriság: heti 1-2
Blogger: Hollótoll
Elérhetőség: hollotoll.18@gmail.com
Facebook: https://www.facebook.com/Hollotoll2.0/


Visszatérő Vándorok

Eltévedtél?

Vándorszám