Ez a holló sose marad nyugton? Nem bizony! Muszáj mindig mennie/szállnia valahová. Vajon mi lehetett legutóbbi célja?

Mit kérjen az ember egy kerek születésnapjára? Lehetett volna akármilyen tárgy, például könyv vagy... bármi, amit a normális emberek kérni szoktak. Még nem bizonyítottan, de köztudottan én nem tartozom ezen csoportba. Így történhetett, hogy Experidance jegyek után áhítoztam. Hogy mi is ez? Egy híres magyar tánccsoport, akik a lélegzetelállító koreográfiát cseppnyi akrobatikával fűszerezi. Az ár borsos, de hát egyszer élünk!
Helyszín:
A RaM Colosseum ad otthon a társulatnak. Többször jártam már ebben a körszerű, képekkel és egyéb műalkotásokkal feldíszített épületben. Meg kell hagyni, van hangulata a helynek. És a székek is egész kényelmesek (értsd még egy plafonkoptató lába is elférhet, ha akad olyan a családban.)
Történet:
A Szenvedélyem, Velence előadásuk már a címében hordoz némi utalást a hangulatra. A helyszín az Itáliai város, és annak zenével, tánccal és vágyakkal átitatott lakói. Felcsendültek régi klasszikusok és modern számok is egyaránt.

Más volt, mint amire az ember a bemutatóvideó alapján számít. Bár a mozdulatok és a hátterek lenyűgöztek, az egészben mégis volt egy kevésbé kellemes vonulat. A modern részek megtörték az autentikus olasz zenés- és táncelemeket. Amivel nem lett volna gond, de egy elrappelt Otello eléggé meglepi az embert. Bár meg kell hagyni, egész jóra sikeredettek ott is a mozdulatok.
Összességében az élmény nem volt álvatapsolós, de nem bántam meg, hogy erre mentünk el. Talán csak egy kicsit. A Gyöngyhajú lány balladája mögött jócskán elmarad, de a Cinderellára bőven ráfejel.
Ajánlás:
Viszonylag sovány az a réteg, aki oda van a csak zenés-táncos előadásokért. Azokért, amiben nincs se szöveg, se éneklés. Ezzel szemben bárki élvezhet egy Experidance darabot, hisz bőséges a repertoárjuk, így mindenki talál magának megfelelőt. Az jegyárak miatt nem egy havi program, de aki rá kapott az ízére és megteheti, évente látogasson el a RaMba.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése