Éjben fürdő szavak

Az évben két nagy könyves esemény van, amin a megrögzött olvasók és fáradhatatlan tollkoptatók minduntalan részt akarnak venni. Áprilisban a Könyvfesztivál, aminek már évek óta a Millenáris Park ad helyet. A másik a Könyvhét, ami több, mint háromnegyed évszázada színesíti a nyári kaotikát. Most ez utóbbit céloztam be június elején.  

Bár már hetedikén, csütörtökön elkezdődött a Könyvhét, én csak pénteken értem rá felmenni a fővárosba.  (Munka, vidék, miegymás.) A Nyugatinál összefutottam Tanley Milettel és Emilly Paltonnal. Több órás beszélgetés után Emilly, a Vörösmarty tér közelségére hivatkozva, elrángatott a helyszínre. Két órát el is töltöttünk ott az Imádom a könyveket! standjánál. Bár csak az ottani ismerősökkel váltottunk néhány szót. Többek között Léda D'Rasival és M Brnyai Annie-val. A nagy körbenézést későbbre tartogattuk. Mivel az egész hétvégét Emillynél töltöttem, ezért kissé kifáradva, de töretlen lelkesedéssel el is indultunk a Paltonlakig.   

A szombat nem épp a tervek szerint haladt. A napirend teljesen felborul, de olyan 2 órára végül is képesek voltunk elhagyni az otthon ventilátoros melegét. Aznap már négy teljes órát ellébecoltunk a kedves írófajzatok körében. Már bemerészkedtem a dolgok sűrűjébe, segítségül hívva egy közeli moly barátomat, Carlow Cleavelandet. A tervezett könyvek felét aznap sikeresen beszereztem. És amint tudtam, dedikáltam is Léda D'Rasi írónővel legújabb könyvét, A Dögöt. Bár azt nem magamnak vettem meg. Szintén ajándékba szántam Veres Attila Éjféli iskolák című művét, ami ugyancsak kapott egy szignót a tisztelt íróúrtól. Nagy szívfájdalmam viszont, hogy figyelmetlenségemből adódóan újfent lemaradtam Böszörményi Gyuláról, akinek a teljes Ambrózy báró sorozata most már a polcomat díszíti.  

Egy gyors ebédet is megejtettünk a *reklám helye*-ben. Robin O'Wrigthly, B. Laura, Cleaveland, Emilly és jómagam. A kompániánkhoz még csatlakozott Tomcsik Nóra és L. J. Weasley is.  

Este pedig Emillyvel és és Carlowwal megnéztük a Átejtve című "limonádé" filmet. Vicces volt, de pont annyit adott, amennyit számítottunk. A slusszpoén az volt, hogy a Corvin Mozinak abban a termében vetítették, aminek a neve megegyezik a vezetéknevemmel. Az élet apró véletlenei.  

Aztán elérkezett a vasárnap. Ezt a napot pécéztük ki a nagy körbenézésre. Az egyik indok az volt, hogy Emilly dedikálása is akkorra esett.  Pontosabban este ötre, de már előtte ott kellett toporognunk, hisz kedves barátném a szupernóvákat megszégyenítő energiamennyiséggel rendelkezett már reggelről.  

A nap elég kaotikusan alakult, de azért sikerült beszereznem a maradék könyveket. Láttam egy tucat perui táncost tradicionális öltözékben. Duna parti sétát tettem. Futólag élőben is megpillantottam sokunk gyerekkorának csodatevőjét, a hatalmas zsenit, a mágust, az egyetlen és hihetetlen Csukás Istvánt. Találkoztam bátyámmal és a sógornőmmel, és mire elérte az óra a négyet, már zuhogott. Fontos megemlítenem, hogy minden egyes átkozott napon esett. Ez a Könyvhét átka, hogy akárhová akármikorra rakják, akkor biza az ég sírva fakad. Ettől meg mi is. Mert a könyv és a dihidrogén-oxid nem igazán férnek meg egymás mellett. Tavaly már nem is tudom melyik kiadó még esőkabátot is árult, de mire odaértünk, már elfogyott. Sajnálok minden tisztelt írót, akinek ázott pillanatban volt dedikálása.  



Na de kanyarodjunk vissza oda, hogy négy óra és zuhé. Mi álltunk a 141-es standdal szemben és néztük, ahogy a Tuan, az IK és még a látható távolságban lévő kiadók küzdenek az elázás ellen, lelökik a vizet a ponyváról, pakolnak, rakodnak, esernyőznek. Mi meg (E.P., C.C., ROW, Mike Menders és Laura) álltunk az épület árnyékában egész addig, míg meg nem untuk és ki nem perdültünk az esőre páran, hogy nevetgéljünk, mint a gyerekek.  És esett és csak esett egészen háromnegyed ötig. Aztán mintha elvágták volna. Nyissz! Szerencsére jól alakult Emilly dedikálása. Az a vigyor, amit képes volt leművelni! Már azért érdemes volt kimenni.  


Fárasztó és mozgalmas hétvége volt. Minden percét élveztem. Köszönöm minden kedves írónak, molynak és barátnak, akikkel ott találkozhattam. És köszönet a Fumax, az IK, a Könyvmolyképző és az Agave standjaiban leledző embereknek, hogy kedvesek fogadtak és kisegítettek, valamint, hogy ennyire jó könyveik vannak. 


Na nézzük miket is szereztem be?
Emilly Palton: Néma bűnök
Böszörményi Gyula: Ármány és kézfogó
Böszörményi Gyula: Bitó és borostyán
Böszörményi Gyula: Nász és téboly






Ti mit szereztetek a Könyvheti forgatagban? 

„A fantázia határtalan, és a könyvekben ölt testet” 

Következzen Léda D'Rasi és a Boszorkány dinasztia nyitókötete, az Utolsó kívánság!

A könyv bemutatása:
Egy majd 500 oldalas regényről van szó, amely a boszorkányokat helyezte a középpontba. De ne aggódjon senki, bővelkedik még a hallhatatlan fajok egész garmadájában (még ha csak említés szinten is), szerelemben és nem kevés arcpirosító erotikában. Bár a történet rendületlenül tör előre, nem elhanyagolható a múlt sem, ami nem kevés galibát, kavarodást, jót és rosszat okoz hőseinknek. Tehát van benne sok minden, mi szem-szájnak ingere. Na de milyen maga a komplett menü?

Vélemény:
Kezdeném, mint mindig, a mű erősségével. Maga az alapötlet nagyon jó. Nem fejteném ki túlságosan, hisz nem kenyerem a spoiler. Annyi elárulhatok, hogy ilyen megközelítést még nem olvastam (vagy láttam) a boszorkányokhoz és azok erejéhez, törvényeihez. A kódexük és az átkuk pedig egyszerűen zseniális. Az írónő keze munkáját dicséri továbbá, hogy a szereplők bizonyos helyzetekre adott reakciója teljesen hiteles. Nincs se "túlhisztizve", se túl heroikusra véve. Az őrült vagy épp halál higgadt karakterei imádni valóak. A párbeszédek és szócsaták pedig felpezsdítik az embert, nem egyszer nevettem fel hangosan és olvastam el újra és újra egy-egy riposztot.
Sajnos van benne negatívum is szép számmal. Az én ízlésemnek a hangsúly túlságosan eltolódott a fantasy irányából a romantika felé. A könyv egy jelentős részét a főszereplők egymás közti "szeret-nem szeret" meccse adja. Az elején lévő majd' egy éves ugrással, olyan részek maradtak ki, amik szerintem érdekelhetnék az olvasót (értsd: edzés). Van néhány elírás, logikátlanság, ki nem dolgozottság, vagy végig nem gondoltság, amik olvasás közben azért szemet szúrnak az embernek, és kicsit levonnak a könyv "értékéből".
Hogy mi a konklúzió? Egy élvezetes, összességében jó olvasási élményt nyúltó regény, valamelyest zavaró hibákkal. 

Kiknek ajánlom:
Elsősorban olyanoknak, akik szeretik/kibírják az erős szerelmi töltetet, nem riadnak vissza felnőtt jelentektől, élvezik a fantázia szárnyalását és oda vannak a folytatásos regényekért. (Vöröspöttyös rajongók előnyben, hisz azokra hasonlít nagyon.) Természetesen bármely korosztály és nem kézbe foghatja és várhatja velem együtt a második részt. 

Kedvenc részlet:
„Igen, a válaszom ennyi, de ne hidd, hogy nem értékelem nagyra az „áldozatodat” – vágott vissza Angel. – És roppantul sajnálom, de veled ellentétben engem nem fog zavarni, ha lángra kapsz. Ám ha így lesz, légyszi, derékon alul égj el először, ha kérhetem.”

Moly programon jártam, 

Sok érdekeset láttam.

Vettem, ettem, beszéltem,

S ezt most el is regélem.

Mi is a Könyvfesztivál?
Negyed évszázaddal ezelőtt került először megrendezésre, és azóta is minden évben nagy várakozás övezi. Színteret biztosít kiadóknak és íróknak egyaránt, hogy eljuttassák és megismertessék munkásságukat a publikummal. Az olvasóközönség pedig kedvére válogathat az akcióktól hemzsegő standoknál. Mára már olyan népszerűségnek örvend, hogy külföldi írók és előadók is szeretettel látogatják, a molyok legnagyobb örömére. A négy napos esemény reggeltől estig tartó programokat ígér, melyek minden könyvvel és fantáziával foglalatoskodó elmét felcsigáznak. Egy szó, mint száz, van minden mi szem szájnak ingere, csak legyen az embernek rá elég ideje (na meg pénze.)

Tervezési fázis:
Mint tisztes könyvfalóhoz illik, már hetekkel, ha nem hónapokkal az esemény előtt pezsgett a vérünk. Hogy kiknek is pontosan? Emilly Palton, Carlow Cleaveland, Robin O'Wrightly és Hollótoll, azaz jómagam. Hosszasan ecseteltük, ki mit fog megvenni, megnézni, meghallgatni, meglátogatni. Jó előre lebeszéltük, hogy bizony a 21.-ét pécézzük ki magunknak, mert az éppen ideális mindannyiunknak. Találkozunk a Széll Kálmán téren 9:45-kor. Előtte persze én felszedem Emillyt a Deák Ferenc téren, mert, ha eltévedünk, azt legalább ketten tegyük. A terv egész jónak ígérkezett. Szombat is, szép idő is, mi baj lehet?

A bizonyos nap kezdete:
A megbeszélt nap reggelén több dolog is a számításokba csúszott, hol pozitívan, hol negatívan hatva rá. Először is: többen leszünk. Az O'Wrightly família többi tagja is hozzánk csapódik. Egye fene, úgy is kedves pereputty, jöjjenek. Bátyám is fejébe vette, hogy ő bizony velem tart, amit én hatalmas örömmel (és kis kétkedéssel) fogadtam. Ez mind csak dobott volna a dolgon. Igen ám de a technika és a balszerencse szeretett volna átgyalogolni az elképzeléseinken (sáros lábbal, háromszor, beledörgölve a talpát). Az egy órán belülre eső csapások száma meghaladta az elviselhetőt. Emilly átaludta a telefonja csörömpölését. A két darab hajnedvesség elleni szerkentyűje egyszerre mondott csődöt és lecsapta a biztosítékot. A járműkompánia amivel jönni akart, hol nem is indult, hol pedig lerobbant. Carlow, a pontos és figyelmes, lányos zavarában (ami, ha pontosak akarnánk lenni, fiús zavar lenne) rossz vonatra szállt. Ennek eredményeként Emilly potom 1,5 órát utazott a fele ennyi helyett (de legalább őt sikerült felszedni a volt Moszkván), Cleaveland pedig 60 perc késéssel érkezett, így nem tudtuk mi se összefutni a „10re ott kell lennem az IKs ünnepségen” Robinnal. Az eredmény? Hárman baktattunk, kissé útirányt tévesztve, a mamutok között el egésszel a Millenáris Parkig.
A reggeli káosz egyetlen vicces (és nagyon hangos) része a rendőr és mentő felvonulás volt. A régitől a legmodernebb típusokig láthattuk az élet és vagyon őreinek járműveit. Mindeközben pedig dudálással hívták fel magukra, a már amúgy is rájuk terelődött figyelmet.   

Érkezés a helyszínre:
Mikor végre valahára 10 óra után megérkeztünk a célállomásra, nagyszerű látvány fogadott minket. Csodás gyeppel és egy hangulatos kis tóval ékesített park, elszórtan sátrakkal. Persze tudtuk, hogy a nagyon ámulat magában a kétszárnyas épületben található. El is indultunk a kapukhoz, hogy Emillyt lepasszoljuk az Imádom a könyveket placcára. Ezután bátyám és én a Szabó Magda termet kerestük fel egy Workshop végett, ami fél 11-kor kezdődött. A felállás a következő volt: én figyeltem, bátyám jegyzetelt, hogy minden részletet el tudjunk csípni. A könyves bloggereket megszólító előadást Varga-Czakó Adrienn tartotta. A feltörekvő és magának egyre sikeresebben utat törő Twister Média kötelékébe tartozott. Szó esett alapvető tudnivalókról, hibákról, tanácsokról. A blogger létről, annak fontosságáról, kötelességeiről, élményeiről, céljairól. Nem maradhatott ki a recenzió írás néhány fontos kritériuma, javaslatok a fejlődés érdekében és persze a legfontosabb: A saját stílus, zsáner megtalálása. Hisz írni mindenki tud, de jól és egyedien írni már kihívás.  
A kérdések se maradhattak le a végéről. Szóba került a bejegyzésgyakoriság, a ráfordított idő és a megfelelő platform. 
Sok hasznos információval látott el minket. A hölgyemény nagyon kedvesen, közvetlenül és energikusan adta elő a dolgokat. Nagy élmény volt hallgatni. 
Ha bárkit is érdekel az előadásról készült jegyzet, keressen fel engem. 

Kalandos könyv keresés és kávé:
A Workshopot követően felnyaláboltunk a fentebb említett helyen Emillyt és (az addigra végre befutó) Carlow barátunkat. Közösen indultunk el a nagy felfedezőútra. Kezdésként bejártuk a D épület rejtett zugait. Levadásztuk a Fumax kiadó standját és csodával határos módon találtunk olyan könyvet, ami Bátyámnak is tetszett. Róla tudni kell, hogy kifejlett és kifinomult kritikai érzékkel rendelkezik. Nem veszi jó néven se a pontatlanságot, se a végiggondolatlanságot, se a kihagyott lehetőségeket egy regény esetében. Továbbá magamnak is szereztem egy nehezen kapható kis kincsecskét. Amint megláttam, rögtön tudtam, hogy bármibe is kerül megszerzem Mark Lawrence: Úti testvérek című könyvét. Szerencsénkre a Fumaxos és más körökben is ismert Holló-Vaskó Péter (aka. Holdárnyék) volt az eladó. Felemelő volt vele alkudni, tekintve, hogy ő bíztatott is minket. Bátyám belement a játékba és mindketten jól szórakoztak a kis számpárbajon. Végül 3 könyvek nagyjából 4000Ft kedvezménnyel vihettük haza. 
A B szárny is tartogatott számos ismert vagy épp kevésbé ismert kiadót. A Könyvmolyképző standjánál pedig feltankoltunk újabb kincsekkel. Bár meg kell hagyni, a pénztár akkor döntött úgy, hogy feldobja a gombjait. Nem akart működni sem a papírhenger, sem a számolás. 
A nagy vadászatban elfáradván (meg persze a könyvek súlya alatt) kimentünk a friss levegőre kávézni. A feladat annyi lett volna, hogy letöltjük a Bookline applikációját, és már ölünkbe is pottyant volna az ingyen kávé. (Hála az égnek nem szó szerint.) Egy hackernek, vagy tán a balszerencsének köszönhetően orosz dolgokat dobott ki a telefon. Nem lehetett mit tenni. De így is megkaptuk a koffeinlöttyöt (igazán fenséges kapszulás kávé különlegesség formájában). 
A nap további részében még megjártuk párszor a benti részleget meg a kinti füves területet. Közben bátyám hazament, mi megebédeltünk, és az idő is töretlenül szép volt. Az IK standnál csatlakozott hozzánk Halasi Miklós, O'Wrightly és egy ismeretlen asszony. A kis pereputtyal kiültünk a gyeptéglákra és újabb kávét szürcsölgetve elmélkedtünk az élet nagyobb és kisebb dolgairól. 
5 óra fele még többen lettünk, aminek még egy körbe menés lett az eredménye. Végül 18 órakor mind megpihentünk az Imádom a Könyveket emeleten lévő kissé eldugottabb standjánál.  

Dedikálás és az est leszállta:
Miután mondhatni tábort vertünk az emeleten, beszereztem onnan is pár könyvet. Nem mintha nem azt tettem volna egész nap. Amit tudtam dedikáltattam. A könyvek egy részén ott virított az aláírásuk. De kapott még szignót egy könyvjelző is. Valamint mindkét karom. (A végére kissé belelendültünk.)
Zárásig ott nevetgéltünk az általunk már oly jól ismert pennakoptatókkal, viccelődtünk, szívtuk egymás vérét és a könyvekről beszélgettünk. 
Hazaérve kiterítettem az asztalra a prédáimat. A Bátyám egy „hát ez bolond” kijelentéssel nyugtázta a fafelületet teljesen elfedő halmot. Na de nézzük, mit is szeretem!

Egek, egek, könyvhegyek!
Összesen 11 könyvvel lettem gazdagabb. (Nem számolom bele a másoknak vett példányokat.)
Kiadók szerint ezek a következők:
Fumax kiadó:
- Mark Lawrence: Úti testvérek
- Kij Johnson: Vellitt Boe álom-utazása
- Victor LaValle: Fekete Tom balladája
Könyvmolyképző:
- Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
- Böszörményi Gyula: Beretva és tőr
Colorcom:
- Gabriella Eld: Emlékek Jordan számára
Mogul kiadó:
- L. J. Weasley: Brooke - A testem a börtönöm
- Mason Murray: Meghökkentő Meséi
Athenaeum:
- Theresa Révay: A muranói üvegműves lány 
- Michael Maggio: A férfilélek tükre
- Dörnyei Kálmán: A 26-szor klónozott Nordy Fox kalandjai

De nem csak a könyvek húzták le a táskámat hazafelé menet. Annyi könyvjelzőt szereztem be, amennyit nem szégyelltem. A KMKnál még kupont is kaptam. Az IK csapat minden megvett példányhoz adott egy-egy borítóképpel ellátott energiaitalt. (Egyiket meg is kostoltam másnak reggel. Nem kellett volna. Rájöttem, még mindig utálom az ízét…)

Összegzés és köszönet:
Ez volt életem első könyvfesztiválja. Be kell valljam ezerszer jobb volt, mint amire számítottam. A hely, a programok, a könyvek, a társaság, az élmények. Mindegyiktől gazdagabbnak érzem magam. (Kivéve a könyvektől. Azoktól anyagilag jóval szegényebb lettem.) Végezetül pedig szeretnék köszönetet mondani. A fentebb százszor emlegetett barátaimnak és testvéremnek. Mert remek társaság voltak. Köszönet a Fumax és a Könyvmolyképző kiadóknak, mert remek regényeik vannak és az ott tébláboló embereik is kitettek magukért. Köszönet az IK csapatának, mert barátokká avanzsálódott kis csapatról van szó, akik megmutatják, hogy mennyire jó is tud lenni egy közösség. Már alig várom, hogy újra lássam őket. 

A boszorkányok köztünk élnek. Némelyik mágiával ügyeskedik, némelyik pedig történeteket ír. Léda D'Rasi mindkét csoportba tartozik, hisz regényei varázslatosan mutatják be a boszorkányok viszontagságos életét. Ha kíváncsi vagy legújabb könyvére, tarts velem. 

Az íróval való találkozás:
Nem most találkoztam először a Boszorkánydinasztia sorozat írónőjével, Léda D’Rasival. Azon a bizonyos áprilisi ÍBO-találkozón vele kezdtem a ”rapid randi beszélgetést”. Már akkor nagyon szimpatikus volt számomra, és ez alkalommal sem romlott a róla alkotott képem. Sőt! Kiderült, hogy kifejezetten intelligens hölgy és élvezet volt hallgatni, ahogy Emilly Paltonnal és  M. Brnyai Annievel társalgott kiadókról, női szerepekről és erotikus tartalmak megjelenítéséről.

A könyv bemutatása:
A Lidércfény egy majd 500 oldalas könyv, amely bár a mi világunkban játszódik, mégis annak a mágiával átszőtt részei kerülnek előtérbe. Az első kötethez híven itt is a szerelemé, az erotikáé és az egymásra találásé a porond, de más szereplőkkel és körítéssel. Az utolsó kívánságban megismert boszorkányok és Inkvizíció még mindig kiemelkedő fontosságúak, azonban a rivaldafény más hallhatatlan fajra terelődik át. A lykae falka helyett most a lidérc királyságon belüli hatalmi harc a központi elem. Hogy kik a mostani gerlepár és milyen ármány célozza külön-külön és együtt is őket, az a könyvből kiderül. Tessék csak fellapozni.

Vélemény:
Először essünk túl a negatívumokon, hisz akad belőle pár, noha az előző kötethez képest kevesebb.
A helyesírással nem lenne gond, ha nem lenne néha ott pár plusz leütés, mint például a „Wwmegtiszteltetésnek venné”. Azért több ember keze között ment át a könyv, és ez egy szembeötlő hiba.
A történet logikája hagy némi kívánni valót maga után több helyen is. Például egy olyan faj egyedei, amelyek látnak a sötéten, miért használnak fáklyát? Amellett, hogy teljesen felesleges, még fel is hívja rájuk a figyelmet. Valamint van egy robbantásos részlet, ami csak azért nem lett halálos kimenetelű, mert valaki elsiette, holott minden logika megkövetelné a türelmet egy többszáz éves személytől. Ugyanezen eseménynél van egy súlyos sérült. Legyen szíves a segítségére siető ne kapja csak úgy a karjaiba azt, aki sanszos, hogy gerinctörést szenvedett el, mert helyből lebénul a mozgatásra. Mondjuk halhatatlan fajról van szó, de azért szembeötlő. Kicsit több odafigyelés kéne az ilyenekre, de van egy olyan érzésem, hogy a következő könyv már túllép ezeken.
A sok szidás után most jöjjön a kellemesebb része: a dicsérés. A szereplők nagyon el lettek találva. (csillagos ötös magamnak a magyar nyelv szenvedő szerkezetbe kényszerítéséért.) Élvezetes volt olvasni a karakterek közötti szócsatákat, továbbá a humorfaktor is jócskán jelen volt. A két főszereplőt kifejezetten imádtam, mert mindkettő domináns alkat lévén a saját dudáját fújta és nem engedett. Ez mindkét kötetnek kiemelkedő tulajdonsága. Hangosan nevetgéltem egy-egy ilyen jelenetnél. Bár a regény nyilvánvalóan happyendre utazott, azért volt benne jócskán megpróbáltatás és probléma. A csavarokat szinte mind előre lehetett sejteni (sőt igazából az előző könyv végén lévő ajánló alapján el tudtam volna mondani ebben mi lesz), ennek ellenére nem okozott csalódást a könyv.
Aki erotikus jelenetekre vágyik, itt is megkaphatja, bár talán kisebb mennyiségben mit legutóbb. Viszont egyáltalán nem válik a regény rovására, hogy nem erőlteti magára. 
Összeségében élveztem az olvasást, a hibák ellenére is. A mostani előzetesből pedig elég izgalmas folytatásra lehet számítani és több meglepetést is okozhat.

Kiknek ajánlom:
A felnőtt tartalmak miatt 18 éven felülieknek ajánlom nyugodt szívvel, bár a mai fiatalságot elnézve (nem mintha én egy 80 éves csataló lennék), az ifjabb korosztály is megtalálhatja benne következő kedvenc könyvét. Kifejezetten ”hölgy olvasmány”, hiszen erősen jelen van benne a nemek közti emancipációra való törekvés és az egész történet erős női karakterekkel operál. Legalábbis egyel mindenképpen.
De nyugalom uraim, nem tiltom el Önöket sem, nyugodtam tanuljanak és okuljanak a megfejthetetlen nőstényekről és -től.

Kedvenc részlet:
„Nem akarom sértegetni az ízlésed, de szerintem nem illik hozzád a lánc – mondta. – Bár valami furcsa módon kiemeli a mellszőrödet. Ahogy az apró gyémánt megcsillan a bozontban, hhmm, az igazán izgalmas összhatást nyújt!”

Mit kapok, ha összekeverem az olvasás szeretetét, egy nagy adag akarattal, eltökéltséggel és pár csipet kapcsolattal? Irodalmi/kulturális szervezetet. És kikről lehetett mostanában sokat olvasni, hallani? Az Imádom a könyveket! csapatáról. Tessék? Hogy nem hallottál róluk? Üsse kavics. Itt egy kis ízelítő az egyik programjukról, hátha te is kedvet kapsz az irodalmi lubickoláshoz.