A Youtube-on nem csak zenékkel, de érdekes videókkal is gyakran találkozik az ember. Ilyen volt az Írósimogató is, amiben 4 tollkoptató cserélt eszmét könyves témákkal kapcsolatban. Ott keltette fel az érdeklődésemet Gabriella Eld Emlékek Jordan számára című könyve.
Ha érdekel, mit takar egy ilyen érdekes cím, tarts velem ma is.
Első benyomás:
A borító nyugodt színhatása kellemes hangulattal árasztja el az embert. A színátmenetes háttér és a pontozott agancs valahogy engem a szimmetriára, a tökéletességre emlékeztet. De vajon ez a falatnyi nyugalom és szépség tükrözi a lapok között zajló eseményeket?
A könyv bemutatása:
A háromszáz oldalt is meghaladó regény egy fantasy világba röpít bennünket. Kapunk mindent, mi szem szájnak ingere: más világokat, vad és különös kreatúrákat, síkurakat, elemeket és még napestig sorolhatnám. A fejezetek pedig mindig más és más személy szemszögéből mutatják be az eseményeket, így mindenkiből kaphatunk egy falatot. Adott a főszereplő, akinek (velünk egyetemben) halvány lila gőze sincs, hogy mi folyik körülötte. De sokat várnak el tőle. Ő valaki. Vagy legalább is valaki volt. A múlt és a másik világ sok mindent tartogat Jordan számára, de hogy az akadályokat hogy s miként veszi, ha ép veszi, csak a regényből derül ki.
Vélemény:
Felütve a könyvet rögtön szembe találjuk magunkat néhány (többé kevésbé) hibával. Például ott van a "tükörtrükk". Nos ez nem konkrét hiba, csak egy úgynevezett "kezdőhúzás". Általában friss szárnybontogató írók alkalmazzák. A lényege annyi, hogy az adott karaktert úgy mutatja be, hogy az végignéz magán. (Jajj, ilyen a hajam, meg a szemem, meg milyen filigrán már a bokacsontom!) Ez egy elég direkt eszköz. Mint az is, hogy fél oldalban gyorsan leírja a főszereplő fontosabb adatait. (Bár erre később kiderül, miért is van szükség.) Nem nagy dolgok, csak azért egy olvasottabb molynak szemet szúrhatnak. Ami viszont a sajtkukac szememet bántotta, az a tördelés. Nem kevés helyen találkozni olyannal, hogy a sorok ott vannak elválasztva, ahol nem kéne, elcsúsztak, eltörtek stb. A képi hatást nagyban rontja. Valamint a számos kihagyott gondolatjel. (Azaz, amikor nem rak jelet a kimondott szöveg és a narráció közé például.) És logikai hibák. Még egy dolgot megemlítek, aztán befejezem a negatív áradatot. A férfiak nem írnak le úgy dolgokat (se szóban, se gondolatban), hogy "gyöngyház" és "búzavirág" színű. Fehér. Kék. Ennyi. Rátérnék a pozitív oldalára, hisz van olyan. Ha már "kőméges". Maga a világ, annak felépítése és lényei nagyon érdekesek. Nem minden eleme újdonság, sok ismert komponenssel operál, mégis az összhatás egyedire sikeredett. A karakterek szerethetőek, a történet hol szívszorító, hol pedig nevettető. És bár szinte mindenki göndör (mert miért ne?), a kinézetük és a leírásuk igazán megragadta a képzeletemet. Olyan csavar a vége, mint amiben reménykedtem, de azért sikeresen felhúzza az embert. Miért? Mert mintha elvágták volna a történetet. Kifejezetten ügyes. Oh és ne feledkezzünk meg a könyv- és filmkultúra gyöngyszemeire tett utalásokkal. Úgy is mint Gyűrűk ura, Narnia, Trónok harca. Az ilyen kis csemegék kifejezetten ízletesek tudnak lenni. Fenntartással ugyan, de várom a folytatást. Remélem a most felsorakoztatott hibák a második és harmadik kötetre csökkennek, elfogynak. De majd azt csak akkor tudom meg, ha majd megszerzem.
Kiknek ajánlom:
Felnőtt jeleneteket, és trágár szavak is előfordulnak (ettől lesz valami életszagú). Férfi karakterek túlsúlyban, viszont nőiesebb a leírásmód. Ezért nemtől függetlenül bárkinek ajánlom. Korkikötésként is csak a 18+ a helytálló.
Felnőtt jeleneteket, és trágár szavak is előfordulnak (ettől lesz valami életszagú). Férfi karakterek túlsúlyban, viszont nőiesebb a leírásmód. Ezért nemtől függetlenül bárkinek ajánlom. Korkikötésként is csak a 18+ a helytálló.
Kedvenc részlet:
„Robin úgy bámult rám, mintha csak azt mondtam volna neki, hogy egyszarvúak akarnak megerőszakolni. Minimum.”
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése