
Mi kell ahhoz, hogy felpezsdüljön egy esőbe fulladt szombat délután? Jó társaság, ének, zene, és persze egy nagy adag kultúra. Hogy hol található ez meg? A Kiál(lí)táson!

Mindezek ellenére még három előtt oda tudtam érni. Hogy, hol és mi is volt az az ”oda”? Mondd nektek valamit a Kelet? Vagy ép az Anonim Költők Testvérisége? Ha nem akkor sem vagytok elveszve. Röviden tömören egy Kiál(lí)tás és Slam Poetry nevű rendezvényen vettem rész. Nos a címe szerintem nagyjából lefedi, hogy mi is lehetett a fő téma. Azonban egy kis csavarral volt megfűszerezve (mert ugye bár mi is lehetne megfelelőbb az ízesítésre, mint egy barkácseszköz?), ugyanis a képek mellé verseket társítottunk. Ezek az alkotások nem az elmúlt évszázadok termékei, hanem ma is élő, lélegző, tevékenykedő (és a programon zömmel résztvevő) emberek keze és esze munkáját dicsérték.

Fakultatív programként pedig a Kiállítás után a csapat egy része egy Íjász nevű helyre települt át és ott folytatta a diskurzust szerfölött jó hangulatban.
Összességében, a kisebb nagyobb gondoktól eltekintve, kifejezetten hangulatos esemény kerekedett és sok olyan emberrel ismerkedtem meg, akikkel már alig várom a következő találkozást. Ha nem hiszel nekem, csatlakozz hozzánk legközelebb.
Remélem áprilisban Ti is csatlakoztok hozzánk!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése