Minden a nagy körforgás része. Minden láncszem elfogadja, hogy egy nagyobb cél érdekében él és hal. Az egyensúlyért. De melyik töredéke az a világnak, ami mindent felrúg, mindent elpusztít és nem vesz figyelembe semmit, csak magát? Vagy már azt se...
Született pusztító
Minden mi repül, érzi a bajt,
A szél holt lélegzetet sóhajt,
Hervadás virít e tájon,
Minden mi él, elhullik fájón.
Pusztulás születik lábam nyomán,
Bomlik minden: fű, fa, páfrány.
Dögkeselyű hull az égből,
Minden tenger cseppje vérből.
Halál úszik fel a vízen
Minden mi él, egyet izen:
Menekülj!
A most nem más, mint ami volt,
Semmi se lesz, minden csak holt,
Csont, hamu, oszlás, féreg,
Ez csöpög belőlem: méreg.
Mert vagyok, mi vagyok.
Nevezzen néven, ki mer!
Bátor, így szólíts engem:
Ember.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése