Éjben fürdő szavak

Egyedül vagyunk mind a téli éjszakában, csak az alkotás világít odafönn magában

Aki a világot szereti, rossz ember nem lehet. Hát itt egy egész univerzum van, amit nemcsak befogadni kéne tudni, hanem át is utazni ezernyi kalamajkán keresztül.
Újabb sci-fi került a kezem közé. Velem tartotok egy kis kalandra?
Most következik Dörnyei Kálmán regénye, a 26-szor klónozott Nordy Fox kalandjai.




Első benyomás:  

A borító zöldes színe azonnal az idegen létformát juttatta eszembe. (Mert valamiért, minden, ami a földön kívülről érkezik, az zöld. Ki tudja miért. Talán a zöldségekkel is ez a helyzet?)   
Amikor egy ilyen címmel találkozik az ember, késztetést érez rá, hogy azonnal megvegye. Annyira abszurd, groteszk és vicces, hogy biztosra vesszük, csakis zseniális regény rejtőzhet a lapjain. Nos, hogy tévedt-e ezesetben a molyradarom, mindjárt meglátjuk. 

  

A könyv bemutatása:  
Bő kétszáz oldalával útikönyvnek minősül számomra. A főszerepben három jóbarát, egy klónozásfóbiás csigalény, egy háborúagyú fafej és egy hisztis nőszemély. Ez a csipetcsapat pottyan bele egy nagy kalandba (valamint egy űrtehénbe). Hol magukat, hol egész bolygókat kell vagy inkább kéne megmenteniük. De ez vajon mennyire sikerül hőseinknek?  


Vélemény:  
A regény tartalmaz számos mély, vagy esetleg súlyos gondolatot, amin akár el is csámcsoghatnánk. Kezdve "klón én vagyok-e?" problémától a "Van-e jogom dönteni más sorsa felett" kérdésig. Maga a regény nem sokat boncolgatja ezeket, de azért érdemes megemlékezni rájuk.  
Maga a regény hangvételében, humorában és történetvezetésében erősen hajaz a méltán vagy méltatlanul híres "Galaxis útikalauz stopposoknak" című regényre. Bevallottan. Ez azért elég sok mindent elárulhat azoknak, akik ismerik azt az ötkötetes trilógiát. Akinek nem mond semmit, annak itt vagyok én, hogy felhomályosítást adjak. Í 
A könyvet nem tudtam és nem is kellett komolyan venni. Nagy részében elmosolyogtam rajta, de inkább fogtam a fejemet, és bevallom, volt, amikor megnéztem, mennyi lap van még hátra. A legérdekesebb része az utolsó negyedben érkezett el, amikor egy nagyobb volumenű részhez ért a történet.  
Elírásokkal nem nagyon találkoztam, logikai hibákkal, hát... Mondjuk úgy én nem gyújtanék tüzet egy olyan forró bolygón, aminek két napja van.  
A világa azonban tetszetős, a szerkezetek és a lények érdekesek. A főszereplőt és pár mellékszereplőt sikeresen megkedveltem. Azonban a női karakter olyan szinten irritált, hogy néha én lőttem volna le egy lézerpisztollyal.  
Összességében egy komikus kozmikus kalandozásnak lehetünk részesei, ami felemás érzelmeket vált ki az emberből. Egyszer azért érdemes kézbe venni. 


Kiknek ajánlom:  
Az Útikalauz rajongóinak szívesen a kezébe nyomom. Annak is, aki könnyed kikapcsolódásra vágyik és utazás közben utazna egy jót. Korosztálymegkötés nincs.  


Kedvenc részlet:  

„Atyám egyenes háttal, katonássan ült légpárnáján. A maga kettőszázharminc centiméterével jó fejjel alacsonyabb volt nálam. Mellette ült anyám, aki pontosan ugyanúgy nézett ki, mint atyám. Szintén férfi volt, ráadásul az egyik klónja. ” 

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Köszöntlek éjféli Vándor!


A gondolataim sötét birodalmába tévedtél. De ne csüggedj, elveszni nem fogsz! Amíg szeretsz alkotni és olvasni, nagy baj nem lehet.
Jöjj közelebb, hadd meséljek szép és csúf dolgokról. Dalolok neked búról, regélek számtalan tintaszagú könyvről, bevezetlek fantáziám bugyraiba és megismertetlek pár érdekes emberrel.
Ha felkészültél, csak ragadj teát, rumot vagy kávét és helyezd magad kényelembe.

Blogadatok

Nyitás dátuma: 2018.03.02.
Blog témája: irodalom, kultúra, személyes, mindenféle
Bejegyzés gyakoriság: heti 1-2
Blogger: Hollótoll
Elérhetőség: hollotoll.18@gmail.com
Facebook: https://www.facebook.com/Hollotoll2.0/


Visszatérő Vándorok

Kövess emailben

Eltévedtél?

Vándorszám