Mit tesz az ember, ha a program, amire menne, elmarad, de van pár ismerőse és szép napos ideje? Elmegy egy Face to face programra!Hogy mit is tudtam meg pontosan? Figyeljetek csak!
Face to face:
Március 24.-e volt. A tavasz kezdetével mi is, szorgos kis könyvmolyok, felkerekedtünk. Az esemény az otthonos Bed Bar Budapestben került megrendezésre. A Fumax által szervezett programon, Holló-Vaskó Péter faggatta Benes Attilát a könyvek születésének folyamatáról. Ha ti is vakargatjátok a fejeteket, hogy mégis ki ez az ember, akkor kezet foghatunk. Én se tudtam először, de utána minden szépen kiderült. (Most kérdezhetnétek, akkor miért mentem. Nos… társaság, könyvek, italok. Tudjátok, hogy van ez.)
Benes Attila:
Pár szóban bemutatnám az úriembert, hogy mindenki betömhesse a tátongó űrt tudata egén, akinek szüksége van rá. A fentebb említett kiadó műszaki szerkesztője. Számtalan képregény került ki a kezei közül az évek folyamán. A Garfield és a Batman elsősorban. De érdemes megemlíteni a Fumax első kiadványát, a Sin Cityt is. Fordít, szerkeszt, és mindent csinál, ami ahhoz kell, hogy egy képregény vagy könyv a polcunkra kerülhessen. Köszönet neki!
Mielőtt rátérnénk a regények nagyvadára, nagyvonalakban nézzük át, milyen utat jár meg egy ilyen rajz és szöveghalmazból álló történet. A legtöbb képregény a tengeren túlról, Amerikából érkezik egy digit file formájában. (Persze ezt megbeszélések és egyéb nyalánkságok előzik meg.) Ezután a szöveget le kell fordítani, majd meg kell szerkeszteni. Nem lóghat ki és nem lötyöghet a beszédbuborékban, de a tartalma nem árt, ha egyezik. A beírással kerül ismét a helyére. Ahogy Benes úr is mondta „Kép és szöveg együtt él.”Kellemes és egyszerű dolognak tűnik, de minden leleményességre szükségük van. Sokan tudják, hogy azért nem csak a szövegdobozban található lényeges információ. Ott vannak még a „huss”-ok a „hjááá”-k és egyéb kiáltások, mindenféle különleges karakterekkel. Viszont ezeket nem dobják csak oda az egésszel együtt. Van mikor ilyesmiket meg kell venni. És bizony sokszor saját pénzből finanszírozzák ezt. De ha mindez megvan, irány a nyomda!
Könyvek:
A regények kéziratból való átültetése is sok pepecseléssel jár. Itt is olyan varázsszavak kerültek elő, mint fordítás, korrektúra, tördelés és szerkesztés. Mindegyik a szöveg végleges formába öntéséhez szükséges. A korrektor arra figyel, hogy ne legyen a szövegben semmi hiba. A tördelő a kívánt méretűre és felépítésűre farigcsálja a történetet. Az se mindegy, hogy a végeredmény „kevesebb legyen vagy több”. Készül úgynevezett mesteroldal is, ami különféle információkat tartalmaz a könyvvel kapcsolatban (fejléc, címnegyed, stb.). A végeredménynek pedig 8-cal oszthatónak kell lennie (no nem azért, hogy a lapokat ”felkockázzuk”.) Ez a nyomtatás végett fontos, hisz töredéklapokat nem tudnak használni. Ha valamennyivel kevesebb, akkor a maradék helyre biggyesztik a reklámokat. A kiadóról, az író más könyvéről és hasonlók. Legrosszabb esetben üresen hagyják. Ha minden megvan, akkor egy ú.n. nyomdai pdf-et kapunk.
Borító:
Érdemes külön megemlíteni, hisz a lenyűgöző képi világ ma reneszánszát éli. (Persze nem érhet fel a kódexek kézzel festet iniciáléihoz és rajzaihoz, de nagyon igyekszik.) Most nem csak arról van szó, hogy hogy néz ki. Mitől lesz tapintható? Hisz van például a dombornyomás, ami a kép egyes részeit és/vagy az írót, címet emeli ki. Van UV fólia, ami a fényes felületet adja. A flokkozás pedig a ”simiborítót” eredményezi.
Tudja-e valaki, hogy mi az írók rémálma? És miért lehetséges, hogy akár negyven imprimatúra (próbanyomás) szükséges? A bő választ Halasi Miklós tollkoptatónak köszönhetem, aki felvilágosított az RGB/CMYK problémáról. Röviden annyi, hogy a számítógép és a nyomda két külön színkeverési módot használ. Az RGB jelentése Red-Green-Blue, azaz ez előbbi masina vörösből, zöldből és képből állítja össze a képeket. De észre vehettük, hogy nem mindig ”reális” képet ad. Azért, mert a színek torzulnak, élénkebbek lesznek. A nyomdák ezzel szemben tintát használnak. A másik rövidítés a Cián, Magenta, Yellow, Key (enciánkék, bíbor, sárga, fekete). Ez az összetételi és keverésmódbeli különbség okozza, hogy ha a telefonokon valami vöröses, akkor az papíron inkább bordó. Összegzés:
Nagyon jól éreztem magam, és sok mindent tanultam. A hangulat nagyszerű volt, a két ”reflektorba állított” jól bírta a strapát és a program végeztével szinte mindenki maradt még beszélgetni. Sokára jutottunk mi is haza, (mi – értsd: Emilly Palton, Halasi Miklós, L. J. Wesley, Robin O'Wrightly és jómagam.)
Remélem legközelebb közületek is jön valaki. Az esemény teljes videóját itt tudjátok megnézni.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése